A vallástudomány visszatérõ, sokat vitatot, ám idõrõl idõre visszatérõ szándéka magtalálni azt a titkot, amely magyarázata lehet annak a döbbenetes és csodálatos ténynek, hogy miért van az embernek hite. Giussani, a neves olasz teológus és lelkiségi író is ennek a talánynak a megfejtésére tett kísérletet, amikor a vallásos érzék elemzésébe kezdett. Mi ez az érzék? Giussani szerint az elemi, eredeti, naív tapasztalat tényének, tényeinek elfogadása, amibõl morális biztonságérzetünk származik. Ez a világunkban való erkölcsi otthonosság megismerésünk, aktivitásunk alapja, amely végsõ soron létünk alapkérdéseivel és a Más világával szembesít. A végsõ kérdésekkel szembesülõ ember Giussani szerint többféle taktika között válogathat. Módjában áll magát a kérdést tenni komolytalanná, de leszûkítõ módon értelmezve is közeledhet hozzá vagy éppen teheti azt is, hogy úgy kezd el viselkedni, mint ha ez a kérdés nem is volna. Alkalmas eszköz erre az elõítélet, a mánia, az ideológia: ám ha képesek vagyunk túlvergõdni ezek csapdáin, a hit kérdése, kérdései kikerülhetetlennek bizonyulnak. A hit keresése azonban soha nincsen magában: vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ennek a keresésnek van tárgya, hogy a hit valamilyen reális minõség, a keresés pedig természetes reflex az életünkben. Giussani kulcsfogalma itt az, hogy az ember képes nem csupán a szabadságra, de a szabadság vágyára és a szabadság feléismerésére is: vallási érzékünk azáltal teljesedik ki, ha eljutunk annak a felismerésére, hogy a valóság a szabadság, a szabadság a megváltás, a megváltás pedig maga Isten. (Horváth Pál)

[Original title: Il senso religioso]